U.i. by Líaa: Gátvéder lájkolja a faszt!
(Silver szemszöge)
Nem tudom, mióta jöttünk el táncolni, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy a táncunk lassan már egy előjátéknak is beillene. A felsőm fel volt gyűrve a mellemig, hogy Kellanról már ne is beszéljek. Mi tagadás, nem fogtam vissza magam. Pedig alapvetően nem vagyok egy letámadós típus. Lehet, ezért is tértem annyira észhez, hogy ismét én rángassam tovább táncpartnerem, egyenesen az ajtót megcélozva.
Az utcán Kellan kérdőn nézett rám.
- Talán mégse bent kellene folytatnunk – válaszoltam ki nem mondott kérdésére, belül viszont a lelkiismeretes, racionális, felelősségteljes, de főként józan Silver (aki jelenleg eléggé háttérbe volt szorulva) konkrétan leordította a fejem, mondván, egyáltalán nem kellene nekünk semmit sem folytatni, és ha ez így megy tovább, annak nem lesz jó vége!
Lelki szemeim előtt már le is vizionáltam egy szobát, ággyal a közepén, rajtam a meztelen Kellannal. Majd hülye leszek valami belső hangra hallgatni!
Volt egy olyan érzésem, hogy józan Silver is látta azt a bizonyos hotelszobás képet a fejemben, mert meg se szólalt, még akkor se, mikor mindketten (értsd: Kel meg én) beszálltunk egy taxi hátsó ülésére.
Kellan már elkezdte bediktálni a mi címünket, de én gyorsan a szavába vágtam.
- Inkább menjünk hozzád! Melyik hotelban laksz?
- Az Argonautban, de hát az a város másik felén van! – nézett rám értetlenül. – Miért nem hozzátok megyünk?
Tényleg, miért nem? A válasz ott rejtőzött valahol az agyam hátsó szegletében.
- Hát… Öhm. Csak. Mert oda szeretnék menni! Légyszi… - doromboltam neki, mire engedelmesen bólintott egyet, én pedig jutalmul megajándékoztam egy szenvedélyes csókkal. Egek! Iszonyatosan kívántam ezt a pasit!
Mikor levegőt kapkodva váltunk el, kibámultam az ablakon, nehogy megint egymásnak essünk a taxiban. Szegény sofőrnek elege lehet már belőlünk.
A kivilágított, éjszakai utcákat nézve beugrott, hogy miért is nem akartam haza menni. Lia és Rob! Valami smacira emlékeztető dolgot műveltek ott a sötétben, ki vagyok én, hogy zavarjam őket, ha esetleg kettesben akarnak lenni nálunk? Főleg, ha abba a kettesben dologba becsatlakozik egy ágy is!
Végre nagy sokára megérkeztünk, és az egyetlen szerencsénk az volt, hogy Kelnél ott volt a pénztárcája, ugyanis a nagy sietségben nekem ott maradt a táskámmal együtt. Na, sebaj. Majd Lia elhozza.
Még sosem voltam ebben a szállodában. Az egész egy hatalmas téglaépületnek nézett ki, elsőre azt se tudtam, hol kellene bemennem. De aztán Kellan elkapta a kezem, és a bejárat felé indult meg velem. Nem egy szokványos hotel volt, annyi szent. Valami fura, kalózos stílusban volt berendezve. Sejtelmes fények, kandalló, sötét szőnyegek. Átvágtunk a hallon, mert gondolom ez az volt, és hirtelen a liftnél találtunk magunkat. Annyira mégsem egy elmaradott cucc ez a szálloda, jegyeztem meg magamban.
Kellan előreengedett, de alighogy beléptem, egyből megnyomta az egyik gombot, aztán felém fordulva a falhoz nyomott és végigsimított csupasz karomon. A bőröm bizseregni kezdett, én pedig félénken csúsztattam nyaka köré a karjaimat. Hiába itt voltunk, mégsem tudtam még eldönteni, hogy mit is akarok még pontosan. Tisztára, mint egy szűzlány, morogtam mérgesen magamban. Kel nem várt tovább, éhesen csapott le az ajkaimra, hogy aztán áttérhessen a nyakamra, nyelvével végigsimítva a bejárt útvonalat. Közben kezével sem tétlenkedett, benyúlt a felsőm alá, én pedig jólesően megrándultam ott, ahol hozzámért. Egyre feljebb vándorolt a keze, ezzel párhuzamosan a nyelve egyre lejjebb, a kulcscsontomra. Én csak sóhajtozni tudtam, és mikor finoman belemarkolt a mellembe, kicsit kitisztult a fejem.
- Kel… Kel, talán ezt mégse… Ah… - nyögdécseltem erőtlenül, mire Kel felnézett, de mikor meglátta az arckifejezésemet, kisfiúsan elmosolyodott, és a számhoz hajolt.
- Mit nem kéne? – lehelt egy puszit az ajkaimra, mire én megpróbáltam kinyögni azt az egy szót.
- Ezt… - suttogtam elhalóan, de Kellan már el is kezdett csókolni, de olyan intenzíven, hogy azt is elfelejtettem, hol vagyok. Nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, majd finoman a fogai közé vette. Már éppen azon gondolkodtam, hogy hányadikon lakik Kel, mert egy ideje már mozgásban volt a lift, mikor egy zökkenés után megálltunk, és kinyílt az ajtó. Fél szemmel kipislogtam a folyosóra, de sok mindent nem fogtam fel, mert Kellan már az ölébe is kapott, és megindult velem az egyik ajtó felé.
Az eszemet valahol elhagyhattam a liftben, mert mikor Kel nekitámasztott a falnak, hogy megkeresse a kulcsát a zsebében, úgy vetettem rá magam a nyakára, mint valami kiéhezett vadmacska.
Nem csinálhattam nagyon rosszul, mert eléggé sokáig tartott megtalálnia azt a kulcsot.
Bent kábé annyira fogtam fel magam körül a szobát, hogy nem volt egy hatalmas lakosztály, inkább egy teljesen normális hotelszoba. Sötét volt, és nem úgy tűnt, hogy egyhamar világos lesz, mert Kel elkezdett valamerre botladozni velem, mígnem ledőltünk az ágyra.
Valahogy leszedte rólam a tapadós felsőmet, és miközben a nadrágom gombjával szórakozott, addig én az ingjéből bújtattam ki. Abbahagyta a bontogatásomat, és segített levenni a felsőjét, én pedig jólesően simítottam végig izmos felsőtestén.
Már nem érdekelt semmi és senki, csak folytatni akartam, amit elkezdtünk…
Másnap reggel...
Iszonyatos fejfájásra ébredtem. Mintha ki akart volna valami szakadni az agyamból, úgy lüktetett.
Mikor kinyitottam a szemem, egy ablakra esett a pillantásom. A lehúzott rolón keresztül halványan szűrődött be a napfény, egyenesen a szemembe világítva. Nyögve fordítottam el a fejem, hogy aztán a döbbenettől tágra nyílt szemekkel bámuljam Kellan békésen alvó profilját. Hirtelen beugrott minden. A bár, a nagy ivászat, a tánc, és hogy végül elrángattam onnan. A szenvedélyes liftes jelenet, és az extázisos, önfeledt éjszaka.
Hú, anyám, de hangosak voltunk, gondolkodtam magamban, miközben kikászálódtam a takaró alól. Összeszedegettem a szétdobált ruháimat, és a fürdőszobába vettem az irányt. Rettentő alkoholszagot árasztottam, a szájízemről meg inkább nem beszélnék.
A szoba egyébként egész szép volt. Téglafal itt is, és a fekete és sárga színeiben pompázott minden. Miután úgy ahogy rendbe tettem magam (értsd: megmostam a hajam, fogam, mindenem), elkezdtem felöltözni. A melltartómat az istennek se akartam megtalálni, így végül a nélkül vettem fel a felsőmet, ami így eléggé… khm. Enyhe fogalom volt, hogy szorosan tapadt rám, és minden látszódott benne.
Kiléptem a fürdőből, hogy felébresszem szenvedélyes szeretőmet, de nem volt rá szükség, ugyanis már az ágy szélén ült, egy szál bokszerben, és a kezébe hajtva fejét, bámulta a földet. Az ajtó csukódására felnézett, és csodálkozva bámult meg.
- Silver?! Te mit keresel itt? És hova tűnt az a dögös csaj, akivel… - Zavartan nézett rajtam végig, tekintete pedig megállapodott valahol a melleim magasságában.
- Oh… - esett le neki a dolog, és a szemembe nézett. Hamar visszatalált régi önmagához, mert féloldalasan elvigyorodott, és pajzánul megkérdezte:
- És legalább jó volt, cica?
Bent akadt a levegő a tüdőmben. Nem, nem, nem, NEM! Ó, könyörgöm, mondja valaki, hogy legalább emlékszik az éjszakára, ha már egyszer ilyen kibaszottul idióta vagyok! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy lefekszem egy félistennel, utána pedig az nem emlékszik rá! Nem mintha annyira félistennek tartanám jelenleg, gondoltam dacosan.
Ahogy látta, hogy nem válaszolok, csak merően nézem, felállt (az ágyról), és elindult felém, kisfiúsan mosolyogva, szerte-szétálló hajjal, Calvin Klein-os fekete alsógatyájában.
Na, jó elismerem. Vehetjük, mondjuk, egy… negyed istennek.
- Hé, ne bomolj, Sil! Csak hülyéskedek. Tudom, hogy fergeteges éjszaka volt! – karolt át finoman, majd az ágyhoz vezetett. Mintha valami hímes tojás lennék! Ez az érzésem egyből megszűnt, mikor éhes tekintettel pásztázott újfent végig.
- Esetleg javasolnám, hogy vegyél fel egy melltartót, ha nem akarod, hogy rád vessem magam így korán reggel. Kezdek khm… éledezni – hirtelen elhallgatott, majd ismét rám nézett. – Egy köntöst is vegyél fel.
Erre horkantva felnevettem.
- Akkor esetleg segíthetnél megkeresni, mivel nem a te kedvedért nem vettem melltartót. Még nem sikerült megtalálnom. Esetleg nem rémlik, merre hajítottad el? – érdeklődtem gúnyosan, mire Kellan egy széles mozdulattal körbemutatott a szobán.
- Igazán nagy segítség vagy – sóhajtottam bosszúsan, de Kel csak vigyorogva halászta ki a keresett ruhadarabot az ágy alól.
- Tessék, hogy örüljél, és hogy én ne örüljek! – dobta az ölembe.
- Ezt… te… hol? – habogtam, aztán tekintetem a melltartómra esett. Valahogy olyan furcsán állt. Mikor közelebbről is megvizsgáltam, felfedeztem, hogy:
- A francba, Kellan, eltörted a csatját!
Kel erre kikapta a kezemből, aztán néhány pillanatnyi szemlélődés és tapizás után, bűnbánóan kimondta azt, amit az előbb én is: - Ez tényleg eltört.
- Nem probléma, én most elmegyek zuhanyozni, mert úgy érzem magam, mint akit megettek, kihánytak, újra megettek, és aztán ki is szartak. Addig te… - nézett rám elgondolkodva. – Csak várj meg, jó? El ne mozdulj! – szólt még rám figyelmeztetően, hogy aztán eltűnjön a fürdőszobában.
Kicsit hökkenten néztem még a csukott ajtót, de mikor az nem reagált a szemezésemre, a szobát vettem szemügyre. Az ágynemű szétdobálva, Kel ruhái úgyszintén, és az asztalon még ott árválkodott egy félig megevett pizza szelet. Ez utóbbit egyenesen a kukába hajítottam, aztán hogy lefoglaljam magam, megágyaztam, és egy kis rendet pakoltam. Igazából, nem zavart sosem a rendetlenség, jó példa rá a saját szobám, de most valahogy kedvet kaptam a dologhoz. Aztán ez a kedv, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is repült, és az ágyon heverészve, megint csak szembe találtam magam az ajtóval.
Eljátszottam a gondolattal, hogy belopakodok azon az ajtón, levetkőzöm, és besurranok a zuhanykabinba, Kellan mellé. Na, ne. Állj le, Silver! Nem lehetsz egyetlen éjszaka után ennyire szex mániás! Először talán le kellene tisztázni, hogy mi lesz velünk ezután.
Ezen elagyalgattam egy ideig, de aztán kijött Kellan.
- Jól gondolom, hogy most azon kellesz gondolkodnunk, hogy mi lesz kettőnk gondolatával? Akarom mondani dolgával.
- Nagyon elemedben vagy ma reggel. – Azt csak fejben tettem hozzá, hogy ez az éjszakára is vonatkozik. Kel lehuppant mellém, én pedig törökülésben helyezkedtem el vele szemben.
- Nézd, Sil. Én… Nagyon jó veled, de… Nem tudom, mi legyen. - sóhajtott fel.
Én is felsóhajtottam. A bosszúságtól. Mindent nekem kell csinálni? Ha már megfektetett, akkor legalább vállalja, hogy egy éjszaka volt!
- Oké, Kellan, semmi baj. Tudom, hogy csak erre az éjszakára szólt. Nem is várok többet. Jól elvagyunk, de ez nem szerelem. Mindketten tudjuk, hogy van köztünk valami… vibrálás. De attól még nem kell járnunk, vagy valami – foglaltam össze a dolgokat. Ő csak meglepetten nézett rám. – Csak azt nem tudom, hogy mi lesz a barátságunkkal? Nincs valami nagy gyakorlatom ebben – fejeztem be sután.
- Nahát, Sil cica… Meglep…
- Ne hívj Sil cicának! – morrantam fel dühösen.
- …tél! Nem gondoltam volna, hogy ilyen határozott vagy. Pedig már ismerlek egy ideje, szóval nem is tudom, miért lepődtem meg. Egyébként, nem kell ezt ennyire komolyan venni! Ha nincs érzelem, akkor nincs probléma. Már persze, nem azért mondom, mert kedvellek, meg imádlak-szeretlek, te vagy az egyik legjobb csaj haverom, és ezen ez nem változtat semmin. És… a picsába is, ez egy nagyon jó éjszaka volt!
Úgy látszott, Kellan már sosem fogja abbahagyni.
- És nem gondoltam volna, hogy ilyen kis szende lány is tudsz lenni! Pedig volt benned alkohol, te mégis, milyen kis szégyenlős voltál! De nem kellett sokat biztatni, mert belejöttél! Hiába, aki Kellan bácsival csinálja, az nem hagyja el tapasztalatlanul az ágyat! – düllesztette ki győzedelmesen a mellkasát. Én meg csak piros fejjel, mérgesen néztem rá.
- Oké, Kellan, nem kértem elemzést.
- Pedig szívesen folytatnám – kacsintott rám.
- Hát akkor beszéld meg magaddal, mert én már megyek is. Lia már biztos aggódik, hogy hol lehetek. Meg különben is. Ki tudja, mit műveltek azok kettesben Robbal – tápászkodtam fel az ágyról és felkaptam a melltartómat, mint egyetlen cókmókomat.
- Öhm… - járattam tanácstalanul a tekintetem útravalóm és Kel között. – Ezzel mit csináljak?
- Add csak ide, elrakom emlékbe! – nyújtotta vigyorogva a kezét Kellan, mire én kis habozás után odaadtam neki.
Ezután lekísértettem magam egy taxihoz. Míg beszálltam, Kel további intelmekkel traktált:
- Aztán ne zavard nagyon a fiatalokat! És adjál nekik gumit! És ne hangoskodj!
- Igenis, anyu. – Szem forgatva ültem be a kocsiba. Azt hittem, ezzel le is tudtunk mindent, de Kel behajolt még az ablakon, és érzékborzoló mély hangján a fülembe súgta:
- Aztán ne felejtsük el tovább venni legközelebb a Káma Szutrát!
Még búcsúzóul rám kacsintott, én pedig egyre vörösödő arccal benyögtem a címünket.
