1. fejezet: A meghívás

 Hello Mindenki, aki nincs is itt!  Friss majd valamikor, mivel ezt a fejezetet hosszabbra terveztük, de mára már nincs idő többre, így holnap is rakunk fel... valamit. Jóéjt: BelLíaa.

(Lia szemszöge)

Reggel a telefon csörgése ébresztett, mire nagy nehezen kikászálódtam a fél-szobányi ágyamból. Kint már hallottam, ahogy Silver a reggelit csinálja. Épp most tört el valamit, a hangokból ítélve.
Felvettem a lila és bolyhos papucsom, mire a második lépésnél  tanyáltam egyet az ágy lábában, ami elég hangosra sikeredett, főleg, hogy magammal rántottam a takarómat, rajta a kedvenc könyvemmel, ami atomvastag és nehéz, úgyhogy egy szép káromkodás után tápászkodtam csak fel. Ezután sikeresen eljutottam a konyháig, ahol Silver éppen valami törmeléket takarított.
- Már megint eltörtél egy poharat, igaz?
- Már megint elestél az ágyadban, igaz? - vágott vissza. Majd hozzá tette: - Egy-egy.
Nyugodt reggelinket a telefon csörgése zavarta meg.
- Na mizujs van, én kedvenc, sexy vámpírfiúm? - szóltam bele.
- Ezzel már örökre szívatni fogsz, igaz? - kérdezte.
- Mivel a vámpírok örökké élnek, kedves Rob... - húztam az agyát.
- Na jó, akkor gondolom már nem is érdekel a ma esti meghívásom... - hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Meghívás? Hova? - egyből izgatott lettem, hiszen már régóta nem mozdultam ki sehova. Hiába! A sok meló.
- Lehet meg kéne kímélnem a többieket egy ilyen kétballábas szívatógéptől - tűnődött el Rob.
- Na mondjad már, légyszi, légyszi, légyszi!!!
Mikor még ezek után se szólalt meg, hozzátettem:
- Naaa, Robszíííí!!! - utálja, hogyha így hívom, de ezzel mindent el lehet érni nála. A hangomnak nem tud ellenállni.


(Silver szemszöge)

Míg Lia Robbal beszélt, addig én szépen csendben megreggeliztem. Már nem akadtam fent az ehhez hasonló hívásokon, bár érdekes módon, csak Robbal szokott így incselkedni. Nem is tudom... Csoda, hogy még mindig "csak" legjobb barátok.
Lia végre nagy nehezen elköszönt Robtól, majd mintha mi sem történt volna, folytatta a reggelijét.
Egy ideig vártam, hátha mond valamit, de rám se nézett, mire én elkezdtem diszkréten köhécselni.
- Khm... KHM... - Még mindig semmi reakció.
Már lassan fulladoztam a krákogástól, mire végre nagy vigyorogva felnézett és beleröhögött a képembe. Ilyenkor egy kanál vízben meg tudnám fojtani.
- Szóval? - kérdeztem.
- Szóval lesz egy parti. Vámpír parti - kezdte.
- Éééés? Ezt csak így mondod? Nem mintha nem szoktam volna meg... Meg vagyunk hívva? Mikor lesz és hol?
- Igen így mondom, megvagyunk, holnap este és a Sunset bárban - válaszolt minden kérdésemre.
- Nagyszerű! - sóhajtottam. - Most mehetünk ruhát venni!
- Örülök, hogy ez a legnagyobb problémád. Te anti-shoppingoló!
Vállat vontam.
- Na nézzük akkor azokat a ruhákat. Ma úgysincs munka.

(Lia szemszöge)

Szimpla 3 óra alatt megvettük az egész hóbelebancot, és már eléggé kajásak voltunk, úgyhogy első utunk az egyik gyorsétterembe vezetett.
A gyorskiszolgálónál észrevettünk egy sapis, napszemcsis csövest, akiben felismertem az én kedvenc, sexy vámpírfiúmat.
- Már a Mekinél is csövezünk, he? - ugrattam szokás szerint, mire Rob mosolyogva hátrafordult és a képembe fújta a cigifüstöt, amit utáltam.
- Micsoda meglepetés egy csöves telephelyén látni titeket - mondta és egy nagy cuppanós puszit adott az arcomra. Silver a hümmögés és röhögés egy érdekes keverékét hallatta.
- Szia Rob! - köszönt. - Szóval akkor kik is lesznek ott a holnapi bulin?
- Áhh, senki érdekes, csak a True Blood, Vampire Diaries és a Twilight teljes szereplőgárdája - mondta lazán, mire Silverrel egyszerre: - Nebassz...!!!
Kaja után Rob átugrott hozzánk, ami ritka alkalmak egyike volt, hiszen nem sokszor van itt San Fransiscoban.
Ennek alkalmából hárman végigröhögtük a Zombielandet, ami után Rob hirtelen eltűnt a fürdőszobában. Amikor megjelent, rá se ismertünk. Egy ocsmány zombi lépegetett felénk!
Silverrel felkaptunk egy-egy párnát és visítozva szétvertük Rob fejét. Ám ő nem hagyta annyiban, rám ugrott és elkezdte harapdálni a nyakam.
- Nebassz most vámpír, vagy zombi? Döntsd el - mondtam neki röhögve. Erre szívogatni kezdte a nyakam, ami elég vámpírszerűen hatott.
- Hé gyerekek! Menjetek szobára! Vagy tudjátok mit? Megyek én! Jó éjt evríbádi!
Azzal Silver elvonult, én pedig nevetve kísértem ki Robot, majd bezuhantam az ágyba, hogy kellően kipihenten nézzek a holnap este elé.