2. fejezet: "Vámpírok bálja"

(Silver szemszöge)

Másnap reggel arra ébredtem, hogy iszonyú hányingerem van. Mint akit ágyúval lőttek ki, céloztam meg a wc-t. Lia is hallotta ahogy éppen öklendezem és aggódva jött be a fürdőbe.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Nem - nyögtem oda.
- Hát azt vettem észre. Remélem azért estére jobban leszel mert különben nem fogunk tudni elmenni a buliba.
Csak félig lett igaza.
Sajnos nem lettem jobban és az egész napot a wc fölött görnyedve töltöttem. Liát viszont sikerült rávennem, hogy nélkülem is menjen el, és érezze jól magát Robbal. Persze nagyon nehezen hagyott magamra a wc csészével kettesben, de győztek észérveim.

 (Lia szemszöge)

Szegény Silvert nem szívesen hagyom magára, mikor ilyen rosszul van, de azt mondta muszáj elmennem, hogy majd mindenről betudjak számolni neki részletesen. Már majdnem beültem a taxiba, mikor észrevettem, hogy nincs nálam a telefonom.
Levágtam egy gyors sprintet fel a lakásba. Silver már kivánszorgott a fürdőből és csak annyit mondott, hogy ott van a pulton. Na igen. Másik fő jellemzőm a bénaság mellett. Odalöktem egy gyors köszit, és már rohantam is a taxihoz.
Végre eljutottam a Sunsetbe. Szememmel már kerestem Robékat. Őket még a Twilight  film forgatásán ismertem meg. Én voltam a sminkes, Silver pedig statiszta-csicska. Mindenki így hívta őt a háta mögött, persze ezt ő is pontosan tudta, de végül is igazat adott nekünk. Hiszen fő feladata volt, hogy mindenknek dirigáljon. A jelenet dekorálóknak, az öltöztetőknek, még a kávéfelelősnek is. De meg kell hagyni, értett hozzá. Mindig kell valaki, aki összefogja azt a rengeteg energiát, amit az emberek egy-egy ilyen forgatásba fektetnek. Ezalatt az idő alatt nagyon jól összeszoktunk a casttal.
Végre megláttam Kellan atomvigyori képét. Mosolyogva odarohantam hozzájuk, hogy köszönjek nekik. Mikor Kellan-hez értem, ő csak rá jellemző stílusban köszöntött.
- Szevasz béjbe!! Hol hagytad a másikat?
- Szevasz Calvin Klein - mondtam búgó hangon és lepacsiztam vele. Kellan-nal mindig jól el szoktunk marháskodni.
Ashley mosolyogva jött oda megölelgetni. Régen láttuk már egymást.
- Nem is ti lennétek - csóválta a fejét. Aztán hirtelen megláttam valakit Ashley háta mögött.
- Te jó ég! Az én majdnem kedvenc, sexy vámpírfiúmat látom közeledni!
Ian egyenesen megállt előttünk.
- Szia Ash, mi a helyzet? Ki a csinos kis barátnőd? - kérdezte. Aztán kezet csókolt nekem, miközben huncutul villant rám a tekintete. - Ian vagyok.
Válaszul halkan elmotyogtam a nevem.
- Figyi Damon, mi nem vegyülünk más vámpírokkal! - flegmázott Ashley.
Ian szája megrándult, ahogy próbált elfojtani egy mosolyt.
- Láttad előre, hogy így lesz, mi? - utalt Alice képességére.
Ash erre büszkén kihúzta magát.
- Még szép!
- Na, akkor gondolom azt is látod, hogy most éppen valami más dolgod van. Máshol - tette hozzá.
Ash-re kaptam a szemem, aki kicsit elhúzta a száját, de Ian mintha észre se vette volna, és vigyorogva fordult felém.
- Szóóval... Te Team Jacob, vagy Team Edward vagy?
- Hehe. Szóval én Team Damon vagyok - kacsintottam rá.
Ian erre Ashley-re nézett: - Nocsak, nocsak, nocsak... Hallod ezt Ash?
Mire elkezdtünk nevetni, bár Ashley-é kicsit erőltetetten hangzott.
- Úgy látom rám semmi szükség itt! Elmentem megkeresni azt a Bieber gyereket! Muszáj megnéznem, hogy szexibb-e a haja, mint Robnak!
Ian mintha csak erre várt volna, közelebb lépett hozzám, kicsit talán túl közel is, de engem nem zavart sőőőőt!
Nagyon nem zavart! Istenem, élőben még helyesebb! És azok a szemek... Menten elolvadok. Kék... Imádom a kék szeműeket!
Aztán elővette azt a csibészes mosolyát, amit Damon szerepénél is elég gyakran használt. Annyira jól állt neki, hogy már szinte nyálcsorgatva néztem rá. Aztán észhez kaptam, talán mégsem kéne ennyire idióta képpel bámulnom, és rögtön rendeztem arcvonásaimat. Vajon feltűnt neki, hogy mennyire elbambultam? Tök idiótán éreztem magam. Ian pedig viccesen megkérdezte:
- Van már vámpírod ma estére?
Mire én mosolyogva elpirultam - érdekes... ezt nem sok mindenki tudja kiváltani belőlem (szerencsére).
De úgy látszik a majdnem kedvenc, szexy vámpírfiúmnak sikerült - amit próbáltam elrejteni.
- Nos? - kérdezte. Mivel még mindig nem akaródzott megszólalnom gyorsan hozzá tette. - Félre ne érts, csak szeretnélek elhívni táncolni.
Erre már végre én is észhez tértem, és össze-vissza zagyválni kezdtem. - Persze van, illetve... dehogy, nincs! Vagyis...
Aztán elhallgattam - már megint. Ian kérdő tekintettel rám nézett, ezért lassan hozzá tettem - Nem nincs. Ian-nek hirtelen megváltozott az arckifejezése. Jaj, hogy ő úgy értette, hogy nem, nincs kedvem táncolni vele, pedig már hogy ne lenne?!
- Nem, nincs vámpírom ma estére... még - tettem hozzá - És szívesen táncolnék veled.
Ian erre elmosolyodott, és a karját tartotta, hogy belekarolhassak.
- Akkor mire várunk még? Ideje, hogy Damon kezébe vegye itt az irányítást - tette hozzá viccesen billegtetve a fejét.
Nekem újra el kellett mosolyodnom rajta. Nem elég, hogy jóképű, még vicces is. Most már valamiért jobban sajnáltam, hogy Silver nem tudott eljönni. Biztos neki is lett volna vámpírja ma estére - vigyorogtam magamban. Vicces volt belegondolni, hogy én Ian-el, ő pedig Paul-al jött volna össze.
Ian egyenesen a táncparkett közepéig elvitt, majd kezét a derekamra helyezte. Épp egy lassú szám ment, ezért szorosan összesimulva táncolni kezdtünk - egy darabig, ugyanis táncunkat Ash zavarta meg.
- Ne haragudjatok, de sürgősen el kéne raboljalak Lia. - Nem értettem mi nem várhatott még két percet.
- Mond csak mi kéne? - kérdeztem kicsit flegmán, aztán eszembe jutott, hogy talán mégsem kéne.
- Ne haragudj! Megyek máris. - Ash csak annyit felelt "Rendben van." és elment. Én Ian-hez fordultam: - Ne haragudj, jövök azonnal.
- Persze, menj csak. Addig én ott leszek és rendelek neked is valamit - és a pult felé mutatott.
- Persze, oké. Az tök jó lesz - válaszoltam. Sietősen ott hagytam, és szememmel Asht kerestem.
- Na, szóval itt vagyok. Mi volt az a halaszthatatlan dolog, amiért ott kellett hagynom az én majdnem kedvenc, szexy vámpírfiúmat? - kérdeztem Ashley-t.
Ash csak a szemét forgatta, megragadta a karom és kicsit arrébb vitt a többiektől, hogy ne hallják épp miről szól kis vitánk.
- Lia, tudod jól, hogy nem szokásom beleszólni a pasi ügyeidbe de ...
- Helyes, akkor ne tedd! - Ezzel kikerültem és épp ott akartam hagyni, csakhogy Ash vissza tartott.
- Várj, még nem fejeztem be - tette hozzá sietősen.
-  Ash, most komolyan! Ne csináld már ezt  - kértem, mert már nagyon elegem volt ebből az egész beszélgetésből, pedig még csak most kezdett neki.
- Csak hallgass meg, légyszíves!
- Hát jó - egyeztem bele.
- Én csak féltelek téged Lia! Nem szeretném, ha te is bedőlnél Ian-nek, csak mert iszonyat helyes, és mert eleinte nagyon kedves, aztán pedig szépen lassan elfelejt. - Ahaaa, szóval innen fúj a szél! Ash-t dobta Ian. Nem is értem... Pedig annyira gyönyörűszép és kedves.
- Veled megtette igaz? - kérdeztem.
Ash lehajtott fejjel válaszolt: - Igen meg, de már túl vagyok rajta. Megbeszéltük, és már barátok vagyunk. Csak tudod, azért ezt sosem felejtem el neki. És ami azt illeti, nem te vagy az első olyan barátnőm, akire szó szerint rá veti magát, aztán persze dobja. Te pedig annyira sebezhető vagy! Csalódtál már mostanában eleget! Nem szeretném, ha Ian miatt kéne magad rosszul érezned.
Kicsit elszomorodtam. Miért kell mindig szóba hozni a csalódásomat, és hogy sebezhető vagyok?! Ez van. Sajnos megtörtént velem is a nagy betűs Csalódás, de nem csak velem, szóval ...
- Tudok magamra vigyázni Ash.
Szóra nyitotta száját, mire folytattam: - Persze-persze, tudom! Csak féltesz... Rendben, felfogtam és köszönöm neked azt is, hogy ezt elmondtad nekem. Ígérem, hogy lerázom Ian-t.
Ash megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
- Köszönöm - mondta. - Tudom mennyire utálod, ha beleszólnak az életedbe, de én csak jót akarok neked! Meg kell, hogy érts engem.
- Persze hogy megértelek, hisz átvert, ezért megyek is és valami dumával le is rázom, rendben ?
- Rendben - majd megpuszilt és elment a többiekhez.
Helyette Nikki és Kristen lépkedtek felém, kicsit se úgy kinézve, mint akik roppantul józanok. Persze nem is voltak matt részegek. De volt már bennük, az biztos, mert nagyon kacarásztak valamin.
- Szióóóka! Hát te mikor jöttél? - kérdezte Nikki.
- Jaj, ne legyél már ennyire szőke, hiszen oda jött hozzánk kösz-köszönni - mondta kicsit akadozva Kristen.
- Komolyan mondod? Esküszöm nem láttam.
- Pedig ott volt, bezony ám hogy ott volt!
Mivel Kris és Nikki jól elvoltak maguknak is, én mosolyogva és szemforgatva leléceltem.
Ahogy fordultam, hirtelen Robba ütköztem.
- Remélem te azért még józan vagy - mondtam neki, de nem válaszolt.
- Valami baj van? - kérdeztem, mivel elég furcsa képet vágott.
- Beszélhetnénk?
- Húúúú de komoly valaki! - vicceltem el, de Rob még mindig csak fancsali képpel szorongatta a sörét.
- Hát jó, akkor menjünk...
Mikor kiértünk a szórakozóhely elé, nekem támadt.
- Mégis mi a fene volt ez?? - Olyan számonkérő hangon szólt hozzám, mint még soha azelőtt! Azt se tudtam egyáltalán miről van szó.
- Micsoda??
- Ugyan nem kell a mellészövegelés Lia!! Láttam én, hogy hogy tekergőzől azzal a sráccal!
- Háhááá, szóval innen fúj a szél!! De várj csak! Mondd, miért is izgat ez téged?
- Engem nem izgat, de Ash-t igen is izgatja! És neki ez... ez nem esik jól, na!! Szóval, te csak ne táncolgass azzal a fiúval! Sőt! Semmilyen fiúval se, ha megkérhetlek rá... - össze zavarodottan motyogott, nem is értem. Most komolyan! Úgy viselkedik, mint aki féltékeny. Várjunk csak! De hisz az... na neee!!! Most komolyan Rob féltékeny rám???? Chh... az nem lehet. Mindenképpen meg kellett tudnom Rob fura viselkedésének okát. Meg kellett értenem miért ilyen!
Ezért közelebb léptem hozzá és...