4. Fejezet: Vissza a régi kerékvágásba... Vagy mégsem?

Lia rucija a bulin.:)

Hehe. Na sziasztok! Itt van aaaa 4.fejezet is, és már írjuk az 5.fejit nektek, gyorsan. Bellám fél estét agyalt rajta, azt mondta. Hát szóval jah, én már tudom, ti is nemsokára. Már megyünk is és írjuk na átadom az írást Bellámnak!!
Na igen, itt Bella. Hát mit ne mondjak... Nem sokat aludtam éjjel :P Nincs sok hozzáfűznivalóm, jó olvasást, és kritikát, plííz!!

(Lia szemszöge)

Iannel egymás mellett sétáltunk az éjszakában. Egyikünk se szólt semmit, én pedig a holdat bámultam, és azon gondolkoztam, hogyan fogom én ezt kidumálni Ashnél. De igazából, nem is érdekelt, mert még mindig dühös voltam mindenkire. Pedig igazából csak Robra haragudtam.
- Szóval, akkor nem is jártatok, igaz? - kérdezte Ian hirtelen.
Lesütöttem a szemem és nem válaszoltam.
- Ezt nemnek veszem – mondta.
- Miből jöttél rá? Már persze, azon kívül, hogy mondtam.
- Hát, hogy is mondjam… Elég „meglepett” képet vágtál - mutogatta idéző jellel. – És igen, mintha említetted volna.
- Na, igen. Kicsit ideges voltam, ugyanis ötletem sincs, miért csinálta.
- Egyértelmű – büszkélkedett, mint aki mindent tud.
Kérdőn néztem rá. Tipikus pasi. Nagyon nagyra lehet magával... Mondjuk, akinek ilyen szeme, és teste van, és még tehetséges is, és kedves… Öhm… A lényeg, hogy van mivel felvágnia. Bár kicsit (nagyon) ront a képen, hogy tudom, csak szédíti a lányokat, és akármilyen helyes, és jó a feneke… Szememmel lesandítottam formás hátsójára. Nem veszíthetem el a fejem, és támadhatom le. De meg tenném, meg ám! Olyan... olyan.
Az isten szerelmére, Lia! Ezt most azonnal hagyd abba, mielőtt neki is feltűnne, hogy teljesen ráizgultál – szidtam magam.
- Nem értem, mire gondolsz - válaszoltam végre, miután észhez tértem.
- Egyértelmű, hogy beléd van esve és féltékeny. Ezért játszotta el, hogy a pasid.
- Ch, Robbal csak barátok vagyunk! Ne tégy úgy, mint aki mindent mindenkinél jobban tud, és belelát az emberekbe. - Mégis mit képzel? Még hogy belém van zúgva? Nevetséges.
 - Mondj bármit, de akkor is nekem van igazam. Egy kívülálló jobban meg tudja ezt állapítani, mint te magad - mondta nagyképűen.
- Mi? Ezt nem fogadom el bocsánatkérésnek, csakhogy tudd!
- Jó. Tudod mit? Hagyjuk, bár szerintem érdemes elgondolkozni azon, hogy esetleg Rob többet is érez irántad, mint szimpla barátság.
- Ma tényleg máshogy viselkedett, mint ahogy szokott – ismertem be. – De tudod, meg volt rá az oka, méghozzá te!
- Én?
- Igen! Hallottam ezt-azt Ashleytől, és csakhogy tudd, nem engedem, hogy levegyél a lábamról, és eldobj, mint egy használt ruhát! - Kíváncsi voltam, erre mit fog lépni.
- Nem kell mindent elhinni Ashnek. Hajlamos a drámázásra – mondta, majd alig hallhatóan hozzátette -, bár van benne igazság.
Huhú! Akkor te még nem láttál engem drámázni! – kuncogtam magamban, és a késői órára való tekintettel, nagylelkűen elengedtem a fülem mellett utolsó mondatát. Ebből is látszik, mennyire hosszú volt ez a nap, normális esetben már a fejét leszedtem volna annak, aki így beszél egy barátomról.
- Lia, én nem vagyok annyira rossz fiú, mint amilyennek látszom. Rám ragadt a szerepemből – viccelte el, de látszott rajta, hogy komolyan gondolja. Legalábbis az első felét.
Talán tényleg megváltozott, vagy soha nem is volt „rossz fiú”. Lehet, adnom kéne neki egy esélyt, bár bevallom: helyes, meg minden, mégse éreztem azt, amit ilyenkor éreznem kéne. Végül is, nem muszáj nekem rögtön éreznem valamit a kémián kívül.
Aztán rájöttem, hogy nem is akarok semmit érezni, és nem is kéne pont Ian iránt; de lehet, mégis. Fogalmam sincs. Egy randiban benne lennék. Áh, nem értem, mitől lettem ilyen... ennyire összezavarodott. Talán csak az idegesség teszi.
- Hiszek neked - mondtam végül.
- Tedd azt – húzta féloldalas mosolyra száját.

Egy halk ásítás hagyta el a számat, mire Ian is elásította magát. Egymásra néztünk, és összemosolyogtunk.
- Hosszú volt a nap - szögeztem le. Elég fáradt voltam már, haza szerettem volna menni.
- Haza kísérlek. - Ian mintha csak a fejemben olvasna.
- Köszi, de elég messze lakom, szóval inkább fogok egy taxit - és már le is intettem egyet.
- Hát jó. Látlak még?
Hirtelen nem tudtam, hogyan is legyen tovább. Talán nem kéne Ash miatt, de közben meg jól érzem magam vele, és bíztam abban a „nem vagyok rossz fiú” elméletében is. Ráadásul, ezzel még Robot is idegesíthetném. Ashnek meg nem kell megtudnia, hogy találkozgatok vele.
- Persze! Adok neked egy névjegyet, ezen rajta lesz a számom, meg hogy hol  találsz, ha épp dolgozom - adtam át neki mosolyogva. Elvette és megnézte, mintha ellenőrizné, hogy tényleg az enyém-e. Úgy látszik meglepődött, hogy nekem még ilyenem is van. Ezen jót mosolyogtam. Tény, hogy tudom, mire vállalkozom egy sztár barátságával. Robékkal nem könnyű találkozni, és jobb, ha ők keresnek engem. Így egyszerűbb.
- Remek! Megígérhetem, hogy ki fogom ezt használni - miközben ezt mondta, kinyitotta nekem az ajtót.
Beszálltam a taxiba, ő pedig lehajolt, és bedugta a fejét az ablakon. Megpuszilta az arcom, rám kacsintott, majd megvárta, amíg elmegyek.
A taxiban ülve végiggondoltam, milyen is volt a mai napom. Mit ne mondjak… Volt ma minden, és nekem mindezt még el is kell mesélnem Silvernek. Illetve csak azt, ami a bulin volt. Kíváncsi vagyok, ő mit fog szólni Rob viselkedéséhez. És vajon mondjam el neki Iant? Végül is, miért ne? Csakhogy Silver azonnal rájönne arra, hogy csak azért találkozok Iannel, hogy tudjam mivel bosszantani Robot. Persze nem csak emiatt akarok én vele újra találkozni, hanem mert kék a szeme! Na jó… nem ez a legfontosabb, tudom én, de ha csak ránézek, vagy ha a gondolataimban magam előtt látom, a szeme, és persze a levakarhatatlan csibész mosolya jelenik meg előttem legelsőnek.
- Megérkeztünk, hölgyem – emlékeztetett a sofőr.
- Óh persze, köszönöm - Már fizettem volna ki a taxist, mikor feltartott kézzel azt mondta: - Oh, már a barátja kifizetett.
- A barátom? Ian?
A sofőr csak bólintott egyet.
- Hát akkor, viszlát – szálltam ki a kocsiból. Hitetlenkedtem még egy sort: mégis mikor fizette ki nekem a taxist? Még csak fel se tűnt!
Mindegy, nem is annyira érdekes, és az iszonyatosan sajgó lábam már el is felejtette velem a dolgot. Ideje végre felmennem, és egy jókorát szunyálnom, mert már egyik lábamat sem érzem. Pedig még csak táncolni se táncoltam sokat. A lakásba felérve rögtön lerúgtam magamról a cipőmet, és tovább osontam a szobámba. Aztán eszembe jutott Silver. Remélem, jobban van már. Meg kellene néznem, persze csak halkan, fel ne ébresszem, de lehet, hogy nem is alszik. Bekukkantottam a szobájába. Silver, mint mindig, álmában most is beszélt, meg nyögdécselt. Kíváncsi vagyok, ilyenkor mit álmodhat. Biztos valami macsó pasival hempereg a tengerparton. Elmosolyodtam erre a gondolatra. A kis piszok mázlista. Mindig azt mondja, nem emlékszik. Ja, persze… Mindegy is, legalább jobban van, mert mosolyog álmában.
Azt hiszem ideje lenne nekem is kialudnom ezt a napot. Egy gyors meleg zuhany után már be is huppantam a fél-szobás, kis pihe-puha ágyikómba.                                                

(Silver szemszöge)

Reggel 6 órakor frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Teljesen jól voltam, nyomát se éreztem a tegnapi egész napos rosszullétnek. Megcéloztam a konyhát, de mikor kiértem, kicsit vesztettem a lendületemből. Miért is kellene nekem ennyire lelkesnek lennem? Aztán beugrott! A tegnapi buli! Atya világ... Most várhatok délig, míg Lia felébred.
Elkámpicsorodva néztem egy kis reggeli után. Nem akartam kockáztatni, így csak egy kis gyümölcsös, müzliszerű valamit ettem. Ezután inkább elmentem takarítani, meg pakolászni, mert még mindig fel voltam töltve energiával, mint a duracell nyuszi.
Fél 11 tájékán mocorgást hallottam barátnőm szobája felől, aztán megjelent a konyhában, kócos haját vakargatva, a lila, és bolyhos papucsában.
Nem vártam meg, míg felébred, odaugrottam, és félbeszakítva az ásítását, elrángattam a pulthoz, elé toltam a kávéját és izgatottan néztem rá.
- Végre hogy felkeltél már, csajszi! Mesélj, mindent szóról-szóra tudni akarok!
 Szegény, csak pislogott rám, ahogy hatalmas szemekkel szuggeráltam, hogy kezdje már.
- Hehe... Neked is jó reggelt, kedves Sil. Látom, kitűnő egészségnek örvendsz - mondta halál-nyugodt arccal, nagyot ásítva a mondat közepén. De jó neki! Ahhoz bezzeg van ereje, hogy kitalálja, mivel húzzon fel legjobban. Eljátszotta már ezt egy párszor... Minél jobban várom a sztorit, annál jobban húzza az időt. Idegtépő...

(Lia szemszöge)

Láttam rajta, hogy már kezd kijönni a béketűrésből, ezért jobbnak láttam hozzákezdeni. Persze csak a cenzúrázott változathoz.
- Na szóval, hát igen… Az este az valami... Nem is tudom, hogy fejezzem ki magam. Fel tudnék robbanni a drágalátos Robert Pattinson miatt, de amúgy meg jól éreztem magam.
- Aha, szóval akkor mi is van a mi drága Robert Pattinson barátunkkal?
- Ó, csupán annyi, hogy tisztára meg van bolondulva! A franc se tudja, mi ütött belé.
- Oké. De mégis mit követett el? - kérdezte Sil már türelmetlenül.
- Hát tudom is én, féltékenykedett, vagy mi a szösz.
- Ja, csak ennyi? – legyintett Silver.
Ennyi?! Mi az, hogy ennyi? Ahogy látta felháborodott arcom, magyarázatba fogott.
- Ne legyél ideges, de nekem már régebben feltűnt ez-az vele kapcsolatban. Például, hogy egy ideje máshogy néz rád. Nem tudom feltűnt-e, de néha szinte egybeolvad a tekintetetek. Lesi minden mozdulatod, és feltűnően sokat nézi a szádat. Sokszor lép egyet feléd, aztán megtorpan. Szerintem azért, nehogy rád vesse magát.
Hitetlenkedve figyeltem, még a szám is tátva maradt. Aztán inkább becsuktam, és gúnyosan megjegyeztem:
- De jó megfigyelő lett valaki! Talán nyomozónak kellett volna menned, nem gondolod, Mrs Holmes?
- Gúnyolódj csak, de ezt egy kívülálló jobban meg tudja állapítani – bólogatott nagy bőszen.
- Ó, szent isten! Hogy ti mennyire nagy egyetértésben lennétek Iannel!
- Hogy kivel?
Ajaj… Ezt nem kellett volna. Utálok hazudni neki, de most kénytelen leszek egy picit ferdíteni a valóságon, a többit meg nem mondom el. Az még nem eltitkolás, mert még elmondhatom. Ezt jól megbeszéltem magammal!
- Óh, Ian a… a pincér fiú volt ott a… igen, ott a bulin, tudod! – habogtam.
- Óh, hát nem tudom. És mondd csak, hogy is jön a képbe a pincérfiú, meg ez az egész, hogy egyetértenénk?
- Hát tudod, a pincérfiú is ezt mondta nekem, amit te.
- Aha… gyanús vagy te nekem, csajszi. - összeszűkült szemekkel méregetett, majd közelebb jött hozzám, miközben a mutatóujjával hadonászott.
- Ilyenkor félek tőled, ugye tudod?! - mondtam már nevetve.
- Jól teszed! Nem ajánlom, hogy eltitkolj előlem valamit, mert úgyis meg fogom tudni előbb-utóbb.
- Nem titkolok semmit, becsszó! - És feltartottam a kezem. Kicsit bűntudatom volt, de nem akartam, hogy tudjon róla, mert akkor ő is lebeszélt volna Ianről, én meg nem akartam harmadjára is ugyanazt hallgatni.
- Rendben, akkor irány a meló, mert elkésünk. Kettőre kell bemennünk mindkettőnknek, úgyhogy szedd magad össze, és húzzunk.
- Kész lennénk már, ha nem faggatnál annyit.
- Még alig meséltél! - mondta felháborodottan. - El se mondtad, hogy mi a helyzet a többiekkel. Olyan rég láttam őket, úgyhogy még nem végeztünk. Majd mesélsz még a kocsiban. De gyerünk, sipirc öltözni! - És már tolt is a szobám felé.
- Jó-jó, megyek már, nem kell tolni. Jaj, csak még valami... - akartam volna folytatni, de Sil egyre csak toszogált vissza a szobámba.
- Nincs semmi, menjél már öltözni! Hihetetlen vagy! Sose fogunk beérni. El fog miattunk csúszni a videoklip forgatás!
- Videoklip? De szupi! Kinek? – fordultam vissza, miután nagy nehezen bejuttatott ide.
- Nem tudom, de ha még egyszer kijössz azon az ajtón, én esküszöm, hogy soha nem is fogod megtudni! - mondta nagy komolyan, közben próbálta elrejteni vigyorát.
- Ajaj - csuktam be magam mögött az ajtót.

A kocsiban ülve Sil ismét belekezdett a faggatásomba.
- És, hogy vannak a többiek?
- Kérdezték, hogy mi van veled, meg hogy mondtad, hogy lesz buli. Illetve, hogy majd azzal bepótoljuk, meg ilyenek. Tényleg, mikorra is tervezed te ezt a kis bulit? Mert nem tudom, meddig vannak még itt.
- Hát... Legyen mondjuk akkor péntek.
- Rendben. És mondd csak, veled akkor minden oké, ugye?
- Persze. Már tegnap este átment ez az akármiség rajtam.
- Akkor jó.
Amikor megérkeztünk a stúdióba, elkezdtem parkolóhelyet keresni. Még meg sem álltam rendesen, de Silver már ki is ugrott a kocsiból. Mire én is kiszálltam, ő már méterekkel arrébb ordibált Stewnak, hogy valamilyen állványt ne oda tegyen, mert ott útban lesz.
Sietve lezártam az autót és követtem őt.
- Hihetetlen vagy, ugye tudod?!
- Ö... miért is? Stew, nem megmondtam, hogy azonnal told ezt innen, mert útban van! Szerinted az emberek majd átugorják, vagy mi?! Ne kelljen többször szólnom! Hé, Steve, hoznál nekem egy kávét? Köszi!
Nyilvánvalóan nem rám figyelt, ezért inkább otthagytam.
- Helló, mindenki! - köszöntem vidáman. - Na ide azokkal a sztárokkal, Lia készen áll a sminkelésre!
- Jaj, de jó, hogy végre itt vagy! Már ők is, szóval futás! - mondta Jil.
- Hű, én csak vicceltem a sok sztárral. Kik is vannak itt?
- Hát - kezdett bele Jil -, Eva Longoria címlapfotózáson, Kesha pedig klipforgatáson.
- Nem mondod, Keshának új klipje, itt?!
- Ja. Még a hídon is fog forgatni!
Ha Kesha, akkor ide vad smink kellesz - morfondíroztam magamban. Elindultam az öltözők felé, útközben közölték velem, hogy Eva-val kezdek, aztán rohanhatok is Keshához.
Beléptem az öltözőbe, ahol már ott várt rám Eva.
- Szia, hogy vagy? - kérdeztem tőle.
- Lia! Te jó ég, de rég nem láttalak! Nem mondod, hogy megint te sminkelsz? - puszilt meg.
- De bizony! - Evat már annyiszor sminkeltem, hogy már egészen összeszokott párost alkottunk. Egyből tudtam, mi kell neki, ő pedig csak ritkán szólt bele a munkámba.
Közben beszélgettünk. Mesélt nekem az aktuális munkáiról, én pedig a tegnapi buliról.
- Silver is itt van. Ő készíti majd a háttért, meg az egész kóceráj témát a fotózáshoz - mondtam neki.
- De szuper, ennek nagyon örülök! Bár miért is lepődök meg, hiszen titeket szinte mindig egy helyen látni! Ha elkészültél, megkeresem, és vele is eldumcsizok egy jót.
Nem sokkal később már Keshát kerestem.
- Szia - köszöntem. - Én vagyok a sminkesed, Lia.
- Óh, helló! - bámult rám.
- Van elképzelésed, hogy milyen sminket szeretnél? Mert ha van, akkor megcsinálom, és persze azt se árt tudni, mi a témája a klipnek, milyen a díszlet, stb.
Várakozóan néztem rá, de mióta megjelentem, Kesha le se vette a szemét a rólam. Kicsit már zavarban is voltam emiatt.
- Szóval? - kérdeztem.
- Ne haragudj csajszi, de valami kibaszott jó a nacid! Mondd csak, honnan van?
Köpni-nyelni nem tudtam. Keshának tetszik a nacim?!
- Ami azt illeti, én még csak nem is szeretem, de reggel, a nagy kapkodásban, azt se néztem, mit veszek fel.
- Vedd le! - mondta határozottan.
Én meg csak lestem! Vegyem le?! Ezt most komolyan gondolja?
- Mi- mit csináljak? - nyögtem ki.
- Nézd, ha neked nem kell, akkor add nekem. És gondolom, mivel nem szívesen flangálsz tangában, én cserébe odaadom az enyémet. Persze nem kérem vissza, ha megkapom a tiédet.
Így hát ruhát cseréltünk. Elég vicces volt, mert a nacimat viselte a videoklipben is. Szerinte ugyanis pont ilyen kellett neki.